Máris jelentkezem az első "könyv kritikával"!
(Ami nyilván nem kritika, mert a szó szoros értelmében imádom ezt a könyvet!)
Jodi Picoult - A nővérem húga
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.
~
Az előző bejegyzésben említettem, hogy ez volt az első könyv, amit olvastam életemben ( a gyerek mondókás könyveken kívül persze), és mondhatom, hogy szerelem volt első olvasásra(?).
Egy versíró versenyen értem el harmadik helyezést és ez a könyv volt a jutalmam érte.
Bevallom őszintén, hogy olyan 1-2 hónapig csak porosodott a polcomon, bár szeretem olvasni, úgy gondoltam ez nagyon sok és megunnám. Aztán végül kedvet kaptam és mégis elolvastam.
Nekem olyan volt ez az első élmény, mintha egy lavinát indított volna el bennem. És azóta a könyvek szerelmese vagyok!
Na de most már elég rólam, nézzük a könyvet!
Oldalak száma: 372
Szereplők: Anna Fitzgerald
Kate Fitzgerald
Jesse Fitzgerald
Sara Fitzgerald
Brian Fitzgerald
Campbell Alexander
Julia Romano
Isobel Romano
Maga könyv fejezetekből áll, és mindegyik fejezet más-más ember szemszögéből van leírva. Nem gabalyodtam bele egyáltalán, még talán jól is esett a lelkemnek, hogy mindenkiről tudtam hogyan gondol erre az egész dologra.
Bennem végig olyan érzést keltett, mintha robbanni készülne. Folyamatosan erre készült, és ezt halál sápadtan meg is kapjuk a végén. Addig pedig izgulhatunk!
Imádtam, hogy teljesen életképesen írja le Anna érzelmeit. Egy enni idős lány, aki kissé érettebb a koránál, szerintem így gondolkozna. Összezavarodott, magabiztos, bűntudatot érző, tudatos.. Ezek váltakoztak, teljesen jogosan a lányban.
Kapunk még egy kis romantikus szálat is, ami mondhatni feldobja a történetet, és jót is tett neki, különben elég szomorkás lenne végig.
Egy üdítő titok, amelytől tátva maradt a szám.
Minden szereplőnek megvolt a maga szerepe Anna életének menetében, a könyv cselekményének menetében. Mindenkiről megtudtunk pár dolgot, nem a sablon emberek voltak, hanem egyedi család, ellentétekkel, hasonlóságokkal, néhai veszekedésekkel, meghitt pillanatokkal.
Minden úgy volt jó, ahogy volt.
És a vége...kegyetlen. Sirató és igazságtalan. De talán pont így kellett lennie. Pont ez adja azt a feketén-fehéren vakító tényt, hogy az élet, mindenki élete, nem olyan, mint egy film.
Jodi Picoult
